A folytatás itt kezdődik, pontosabban egy kicsivel előbb, amikor a Védernyő Vállalat úgy dönt, hogy újranyitják a Kaptárat, a lezárt, titkos földalatti laboratóriumot, ahol biológiai fegyverek kifejlesztésén dolgoztak, mígnem egy vírus kiszabadult és vérszomjas zombivá változtatta a személyzetet. Megnyitni a pokol kapuit nem jó ötlet, a fertőzés kiszabadul, így a földalatti vérengzés után most jön a második pálya: kergetőzés a zombikkal, ezúttal kinn a városban. Racoon Cityben órák alatt elterjed a vírus, a város egyetlen kijáratát a Védernyő Vállalat fegyveresei lezárják, a bennragadt civileknek ezzel annyi, a kommandósoknak legalább lehet még pár lövésük. Alice új társasága: egy Lara Croft-rucis, kemény csajszi; egy nőies tulajdonságokat jobban megtestesítő, divatos ázsiai-európai keverék tévériporternő és a kötelező fekete tag. Aprítják is a zombikat serényen, amíg a Vállalat be nem indítja az Enigma programot. Új szörny, új fegyverek, új taktika. És természetesen most is fény derül néhány bűzös titokra. A szupermodellből lett színésznő, akinek nem állnak rosszul a harcos szerepek, nem tesz többet, mint szigorúan néz, lő és verekszik, de hasonlóan szuggesztív partnerek híján egyszemélyben beragyogja a filmet. Való életbeli társa, az első részt rendező Paul W. S. Anderson (Alien vs. Predator, Mortal Kombat) most csak íróként és producerként vett részt a film készítésében. A szálakat ügyesen, bár az eredetiség árnyékától is mentesen fűzögette tovább. Míg továbbra is a dermesztő horrorhangulat megteremtése, valamint a pergő és látványos akciójelenetek halmozása jelentik a vezérvonalat, az embertömegekkel kísérletező Vállalat trükközéseivel az összeesküvéses krimik logikája is hangsúlyossá vált.