Bestsellasaurus Rex, ahogy Stephen King nevezi magát. Ő az, akinek éppen soros filmadaptációja, a Halálsoron (The Green Mile) már a harminckilencedik a sorban... Ezzel Amerika - és az egész filmtörténet - legtöbbször filmre vitt írója. És valóban, a Rémkirállyal, 'Wizard of Ooze'-zal (ooze = iszap, sár) majdnem mindenki találkozott már valamilyen formában. King a Maine állambeli Bangorban él, egy 129 éves 23 szobás házban, feleségével a 25 éves Thabitával, kerülve minden feltűnést. A magánélet az magánélet. Bár a parkot körülzáró kovácsoltvas-kerítésbe illesztett denevérek és pókok azért sejtethetnek valamit... Az íráson kívül csak egyetlen dolog érdekli, a rock 'n' roll. Maga is zenél, nagyobb közönségsikerrel, mint kritikusival. Kedvenc teóriája szerint a rock-koncerteken, a tömegextázisban ugyanaz az ijesztő természetfeletti élmény élhető meg, mint a horrorban. King kultuszát és ismertségét a Ragyogás (The Shining, 1980 R.: Stanley Kubrick, valamint újabb feldolgozásban Stephen King's The Shining, 1997) alapozta meg. Jack Torrance - az alkoholizmusból kigyógyult író - barátja ajánlatát elfogadva a Szikláshegységben található, a világtól teljesen elzárt Panoráma hotelbe költözik. Téli gondnoknak szerződik, s vele tart felesége, valamint ötéves kisfia. Az író kisfia természetfeletti képességgel rendelkezik, látomásai vannak. Jack Torrance, aki ismét írni akar, belemerül a szálló sötét múltjába. Eközben egyre jobban elhatalmasodik rajta a Panoráma szelleme. King erénye, hogy a 60-70-es években elsőként próbálta belecsempészni-beleötvözni az irodalomba (?) a természetfeletti jelenségeket, a parapszichológiát és a horrorisztikus elemeket. Sikeresebb művei ezen elemekre épülnek, vagy a klasszikus pszichothrillerek kategóriájába tartoznak. A számtalan King adaptáció közül kevés kiemelkedőt találunk, Kubrické mindenképpen közéjük tartozik. Stanley Kubrick a Ragyogásról: "Van valami alapvetően rossz és gonosz az emberi személyiségben. A horror-történetek pedig a tudattalan archetípusait mutatják be: anélkül látjuk a sötét oldalt, hogy közvetlenül találkoznunk kellene vele. A szellemhistóriák szintén hatnak a halhatatlanság iránti vágyunkra. Ha félünk a szellemektől, akkor hinnünk kell a létükben, nem süllyedhetnek el a feledés homályában... Ez volt az egyetlen olyan könyv, amely akkoriban felkeltette az érdeklődésemet. Úgy gondoltam, ez volt a műfaj egyik legeredetibb és legizgalmasabb története, amelyet valaha olvastam. Úgy találja meg az egyensúlyt a lélektani és a természetfeletti szint között, hogy az olvasó azt gondolhatja, a természetfeletti idővel lélektani magyarázatot nyer- vagyis 'Jack azért képzeli ezeket a dolgokat, mert őrült.' Ez lehetővé teszi, hogy a néző félretegye a természetfelettivel kapcsolatos kételyeit, mígnem olyan mélyre nem hatol a történetben, hogy szinte önkéntelenül elfogadja azt." A szerző kikelt Kubrick filmje ellen, hiányolta a horror elemek teljességét, kifogásolta a változtatásokat, például a szálló parkjában megmozduló állat-alakú sövényeket, amelyekből a Kubrick-féle adaptációban labirintus lett. Meg is rendeztette saját verzióját 15 évvel később. Klasszikussá mégis az első vált, nagyrészt Jack Nicholson alakításának köszönhetően. Aki látta a filmet - magyar videotékában még mindig nem kapható - tudja miért. A kivételesen jó feldolgozások közé tartozik A Holtsáv, a kanadai fenegyerek David Cronenberg (Crash, Existenz) 1983-as filmje, és a Christine (1984) John Carpentertől. A film egy tizenhét éves kamaszról szól, akire féltékeny lesz az autója... A nagy számok törvénye szerint - és mert a Rémkirály fantáziája úgy tűnik kifogyhatatlan -, elég sok középszerű könyvvel és még középszerűbb filmmel is találkozhatunk. King, akiről tudjuk hogy pihenésképpen is ír, 1974-óta kitartóan átlagosan évi másfél könyvvel ajándékozza meg olvasóit. A kevés, irracionalitást nélkülöző, pszihotriller viszont a legjobbak közé tartozik a műfajban. Ezekkel - úgy tűnik -, a rendezőknek is nagyobb szerencséjük volt eddig. A remény rabjai - hét Oscar-díjra jelölték - bár kisregényként nem a legsikerültebb, a film méltán népszerű (R.: Frank Darabont 1994 , Fsz.: Tim Robbins, Morgan Freeman - Oscar-díj jelölés az alakításért). A Dolores Claiborne (R.: Taylor Hackford 1995, Fsz.: Kathy Bates, Jennifer Jason Leigh) kiváló lélektani dráma. A Tortúra (R.: Rob Reiner 1990, Fsz.: Kathy Bates - Oscar-díj és Golden Globe díj az alakításért) című filmben a súlyosan sebesült bestseller-írót rajongója menti meg. De ekkor megtudja, hogy kedvencét, Tortúra Vigót, az író 'megölni' készül, így új regény írására kényszeríti... Stephen King kifejezetten írói alkat. Nem csak egyetlen rendezése minősíthető kudarcnak, de a rendezéssel kapcsolatos elvárásai sem mindig azonosak a megfilmesítést elvállaló direktorokéval. A nyolcvanas évek végén, a televíziós sorozatok megjelenésével jött el könyvei hű megfilmesítésének az ideje. Ezen a sokórás - egy-egy film akár 450-500 perces is lehet - produkciókban a regények teljesen precíz másolására nyílik lehetőség, ami egy játékfilmben nehezen kivitelezhető. A TV adaptációk sorát a Gonosz nyitja (1990, R.: Tommy Lee Wallace). Majd következik A visszatérők (1991), az Aranykor (1991), a Rémkoppantók (1993). Mind felejthető darab. Ez után készült a Végítélet (1994, R.: Mick Garris, az író 'házi rendezője'), mely azért is érdekes, mert ez King kedvence a Ragyogás mellett. Az olvasók is ezt tartják a legsikerültebb opusznak. A film egy katasztrófa utáni világba kalauzol el bennünket, ahol kiégett tájon maroknyian vívják harcukat a túlélésért. Aki Stephen King nézeteire kíváncsi - irodalomról, céljairól, az elődökről -, az esszékötetéből (Danse Macabre) meríthet - angolul. Sajnos magyar fordítás nincsen.