A SZELLEMEK Takako Fuji és Yuya Ozeki japán színészek az Átok - The Grudge angol nyelvű változatában is ugyanazokat a szerepeket játsszák, mint a JU-ON minden addigi folytatásában. „Szokatlan dolog volt ugyanazokkal a színészekkel, ugyanazokban a szerepekben ilyen hosszú ideig együtt dolgozni.” – mondja Shimizu. „De eredményes is volt, mert minden további résznél újabb és újabb, sokkal finomabb árnyalatokat tudtunk felfedezni ezekben a szerepekben. Az is bámulatosan érdeked volt a számunkra, ahogy tanúi voltunk egy japán rövidfilm amerikai játékfilmmé alakulásának.” Fuji játssza Kayako, a kísértő női szellem szerepét, aki titokban követ mindenkit, aki csak belép a házba. „Eleinte annak vettem a szerepet, ami – egy három perces teszt, úgyhogy nem is vártam tőle semmit. De aztán a JU-ON sorozat olyan módon fejlődött, alakult tovább, amiről álmodni se mertem volna. Alig tudom elhinni, hogy mi lett belőle.” Az egyik folyamatosan meglévő eleme a munkájának azonban kétségkívül a Shimizuval való munkakapcsolat könnyedsége volt. „Takashinak mindig kristálytiszta elképzelése van arról, hogy pontosan milyen felvételt akar, és Kayako figurájának és mozgásainak jellegét is valós módon érzékeli. Egyszerűen csak követve a rendező utasításait, Kayako figurája egyre mélyebb értelmet nyert a számomra, mint a figura megformálója számára.” Shimizu egész filozofikus hangot üt meg, ha annak a kapcsolatnak az alakulásáról van szó, ami Fujihoz fűzi, aki immár ötödik alkalommal játssza a női szellem szerepét. „Mindketten idősebbek leszünk minden alkalommal, amikor ezt a filmet készítjük, és ez egy kicsit különössé teszi a dolgot.” – mondja Shimizu. „De ha valaki újat kellene találnom a szerepre, az új színésznőnek mindent meg kellene tanítanom, a semmiből kezdve. Takako már nagyon erősen érzi a figura jellegét, és hisz bennem, és ez a kettőnk munkakapcsolatát éppen annyira teszi gördülékennyé, mint eredményessé.” Fujinak a szerepre való alkalmassága még a színészi képességeit is felülmúlja, teszi hozzá Shimizu. „Eredetileg a véletlen hozott össze minket. Később, amikor rápillantottam az életrajzára, észrevettem, hogy mindketten ugyanabban az évben, ugyanazon a napon születtünk. Ezen a ponton úgy éreztem, hogy ez a sors műve, és több mint véletlen összeesés, hogy éppen erre a szerepre volt meghallgatáson.” Mindössze hét évesen, a kis Yuya Ozeki is ugyanazt a szerepet játssza, mint eredetileg a JU-ON című filmben. Fuji megjegyzi: „A kis Yuya az évek során sokkal erősebb és sokkal vonzóbb lett. Eleinte alig szólt egy szót, azt is csak az anyukájának. Nagyon csendes kisfiú volt. Toshio szerepe annyira szomorú, hogy én, mint anya, nagyon sajnálom ezt a figurát. Nagyon mély benyomást tett rám, hogy Takashi a bizalomnak és a szeretetnek ezt az érzését tudta megteremteni közöttünk. Yuya egy aranyos kis szellemet alakít, aki mindenhová követi az édesanyját.” Ami a film egyedülálló kísérteteit illeti, Shimizu bevallja, hogy „Kayako néha egy olyasféle hangot hallat, mint ’ahhh’. Az eredeti változatban ez valójában az én hangom volt. Gyerekkoromban nagyon szerettem a hangomat próbálgatni, és a szüleim gyakran megszidtak azért, hogy furcsa hangokat hallatok. Már akkor is úgy éreztem, hogy ezeket a hangokat még használni fogom valamikor az életben. Úgyhogy amikor megtaláltam a lehetőséget, hogy használjam, az eredeti JU-ON sorozatban, az egész arra volt jó, hogy rájöjjek, hogy az ember soha sem tudhatja, hogy egy dolog, ami esetleg furcsának tűnhet, amikor az ember adott körülmények között teszi, egyszer még, egy napon hasznosnak bizonyulhat.” HOGYAN SZÜLETIK A „GRUDGE” Ted Raimi, a leginkább a Xena: Warrior Princess című népszerű televíziós sorozatból ismert színész úgy jellemzi az Átok - The Grudge című filmet, mint pszichológiai horrort. „Ez az a fajta film, amely a tudatalatti szintjén fejti ki hatását az emberre. Olyan legbenső félelmeinkkel foglalkozik, mint a testünk átalakulása, amikor meghalunk. Azt a meglehetősen felkavaró kérdést is felteszi, hogy ha valaki meghal, de nem jut el a béke, a megnyugvás állapotába, vagy idő előtt éri el a vég, akkor vajon mi történik vele?” Gellar hozzáteszi: Mindenki szeret moziba menni, és ott halálra rémülni. És a legrémisztőbb dolgok éppen azok, amelyek a valóságban is megtörténhetnek, mint például néhány olyan dolog, ami az Átok - The Grudge című filmben történik. Ezek azok a pillanatok, amikor a vér is megfagy az ember ereiben, és a rémület hosszan visszhangzik még a lélekben, miután már rég kijöttünk a moziból.” KaDee Strickland kifejti, hogy az ilyen komplex érzelmi reakciók elkerülhetetlenek, és éppen abból adódnak, ahogy az egészen egyszerűnek, szimplának tűnő képeket Shimizu stilisztikai célokra használja. „Vesz például valami olyan kedves és édes képet, mint egy kiscica, vagy egy gyermek, és tényleg arra kényszeríti a nézőt, hogy feltegye magának a kérdést, vajon akarna-e egy levegőt szívni vele.” – mondja Strickland. „Van valami nyugtalanító és rejtélyes képessége arra, hogy valami teljesen hagyományost valami nagyon nem hagyományossá tegyen. Ez az egyik fantasztikus tehetsége filmalkotóként.” Rosa Blasi, aki nagy rajongója a horrorfilmeknek, azt mondja, hogy a film végére, mire a kirakós rejtvény képe összeáll, a közönség nagy-nagy megelégedettség érzését fogja megtapasztalni. „Shimizu és a forgatókönyvíró Stephen Susco valahogy még gazdagabbá, intelligensebbé tették a rejtélyt. Ez nem egyszerűen egy gyilkolós film, vagy egy kísértetház sztori.” Pullman Shimizu megközelítési módját David Lynch-éhez hasonlítja. „Az a vizuális világ, amit teremt, valamint az érdekes és megjósolhatatlanul váratlan kameramozgások használata végtelenül precíz és módszeres. Nagyon izgalmas figyelni, ahogy dolgozik.” A forgatás befejezése után Gellar biztos volt benne, hogy Shimizu valami különlegeset alkotott az Átok - The Grudge című filmmel. „Néha az ember azt egyszerűen megérzi, hogy az, amin dolgozik, az valami más, valami egyedülálló, még akkor is, ha esetleg nem tudja pontosan megfogalmazni, hogy miért. Ennek a filmnek a javára fog válni, hogy sok különböző stílust, kreatív szempontból különböző megközelítést, és a színészi megközelítési módok széles változatosságát egyesíti magában. Semmihez sem hasonlít igazán azok között, amiken eddig dolgoztam.” Ichise producer, aki annak idején elég merész volt filmet bízni Shimizura, nagyon elégedett, hogy a rendező továbbra is kreatív módon feszegeti a megszokott korlátokat, és kibővíti a horror műfajának paramétereit. „Lényegében véve egy japán horrort készített angolul, ami így világszerte hozzáférhető a közönség számára. Azt hiszem, hogy filmalkotói fejlődése végtelen lehetőségeket rejt magában. Ez csak a kezdet.”