Annak a ténynek a felismerése, hogy az 1997. nyarán megölt hét nőt egy sorozatgyilkos ölte meg, rettegést váltott ki a társadalomban. Úgy hitték, hogy a Green River-i gyilkos talált magának egy új helyet Spokane-ben. De ez csak spekuláció volt, amit arra alapoztak, hogy a legtöbb áldozat ebben az esetben is prostituált volt. Viszont a gyilkos módszerei különböztek a Green River-i gyilkosétól.
Az első jelet, ami arra utalt, hogy egy sorozatgyilkos tevékenykedik a környéken, 1990. február 22-én találták, amikor a spokane-i gyilkossági csoportot riasztották, hogy egy fiatal fekete nő meztelen holttestére bukkantak. A nőre többször is rálőttek, a sebek méretéből ítélve egy kiskaliberű fegyverrel. A környéken nem találták meg az áldozat ruháit, személyes dolgait, sem semmiféle nyomot. A gyilkos vigyázott, hogy minden nyomot eltüntessen, vagy a nőt másutt ölte meg, és csak halála után hozta erre a helyre. Mindössze az áldozat fekete parókáját, egy zöld és egy színes pokrócot, valamint egy fehér törölközőt találtak.
Nem sokkal később sikerült az áldozatot azonosítani, 26 éves volt és Yolanda Sappnak hívták. Egy drogos prostituált volt. Utoljára két nappal azelőtt látták, hogy testét felfedezték volna. A rendőrök kikérdezték az ismerőseit, és kiderült, hogy hiányzott kilenc karkötője, a nyaklánca és a fülbevalói.
Egy hónap múlva újabb testre bukkantak. Ezúttal egy fehér nőt, a 34 éves Nickie I. Lowe-t találták meg. Szintén drogozott és prostituált volt. Boncolása során egy 22-es kaliberű pisztolygolyót találtak a testében.
A nyomozás során valószínűvé vált, hogy a két nőt ugyanaz a gyilkos ölte meg, viszont az elkövetkező hét hétben nem találtak újabb testeket. De nem kellett túl soká várniuk.
1990. május 15-én a Spokane folyótól nem messze újabb holttest került elő. Fehér nő volt, meztelenül, leszámítva a gyűrűket az ujján. A fején zúzódások voltak, egy kemény tárggyal ütötték le. Rá is lőttek. A helyszínen találtak egy pár cipőt, egy véres zacskót, és cigarettacsikkeket. Találtak egy keréknyomot is, amit gondosan lefotóztak.
A következő áldozat a 38 éves Kathleen Brisbois volt. Testében pisztolygolyókat találtak, a helyszínen pedig hajszálakat.
Immár biztosak voltak benne, hogy a gyilkos kis kaliberű fegyvert használ, és prostituáltakat öl. De azt senki sem tudta, hol és mikor fog legközelebb lecsapni.
Két év telt el anélkül, hogy a spokane-i sorozatgyilkos ismét lecsapott volna. A rendőrök azt hitték, hogy a gyilkos új helyet választott magának. Ám 1992. május 13-án egy fiatal nő meztelen holttestére bukkantak. A nyomozók szerint a nőt máshol ölték meg, és a testét ide hozták. Akárcsak a többi esetnél, a halál oka itt is ugyanaz volt: lelőtték. Eddig ő volt a legfiatalabb áldozat, 19 éves volt és Sherry Anne Palmernek hívták. Utoljára egy prostituáltak által kedvelt hotelből látták távozni.
Ismét három eseménytelen év következett. 1995. augusztus 25-én, pénteken találták meg a 60 éves Patricia L. Barnes holttestét. Ron Trogdownt hívták a helyszín átvizsgálására. Ez a nő volt a gyilkos eddigi legidősebb áldozata, akinél sem a prostitúció, sem pedig a drogozás nem volt jelen, viszont alkoholista volt. Testéből a boncolás során két 22-es kaliberű fegyverből származó golyót távolítottak el.
1996. június 14-én találtak rá Shannon R. Zielinski holttestére. 39 éves volt. A többi áldozattal ellentétben, őt nem meztelenül, hanem egy szürke ruhában találták meg. De vele is egy fegyver végzett, prostituált és drogos volt.
A következő áldozat a 20 éves Heather Hernandez volt. Őt 1997. augusztus 26-án találták meg. Pisztolylövés által halt meg, és mindössze egy póló volt rajta.
Rick Grabenstein nyomozott a következő áldozatnál, a 16 éves Jennifer Josephnél. Lelőtték. Grabenstein kiderítette, hogy Josephet utoljára egy másik prostituált látta, egy fehér Corvette-ben, egy 40-50 év körüli fehér férfivel. Ez volt az első használható nyom.

Míg a nyomozók a prostituáltak által kedvelt helyeken tartották a szemüket, addig egy járőr került először kapcsolatba a 45 éves Robert Lee Yates-el, aki egy fehér Corvette-t vezetett washingtoni rendszámmal. Egy kisebb közlekedési kihágás miatt állította meg 1997. szeptember 24-én. Azonban nem tudták összefüggésbe hozni őt az elkövetett gyilkosságokkal, mert az egyik szemtanú hibásan azt mondta, hogy a férfi egy Camarot vezetett. Ám hamarosan kiderült, hogy a Camaro valójában egy Corvette volt. A holttestek ismét szaporodni kezdtek.
November 5-én egy helyi lakos talált egy már oszlásnak indult meztelen holttestet. Később a 29 éves Darla Sue Scottként azonosították. Nem volt meglepő, mikor kiderült, hogy prostituált és drogokat használt. Lelőtték egy 25-ös vagy annál is kisebb kaliberű pisztollyal. A helyszínen mindössze egy műanyag zacskót találtak.
Egy hónappal később újabb testet találtak az állam nyugati részén. December 7-én leltek rá a 34 éves Melinda L. Mercerre meztelenül, egy zacskóval a fején. A helyszínen találtak egy 25-ös kaliberű fegyverből származó lövedéket, viszont hiányzott Mercer táskája, ami arra utalt, hogy a gyilkos minden áldozatától megtart valamit emlékbe. Utoljára 6-án látták egy férfivel, aki egy színes kisteherautót vezetett. Mercer szintén drogos és prostituált volt.
A következő testet december 17-én találták meg. A test nem volt meztelen, de neki is műanyag zacskók voltak a fején. Találtak a helyszínen jó pár hajszálat, amit elküldtek kivizsgálni. A nő halálát lövés okozta. Az áldozat a 36 éves Shawn L. Johnson volt.
December 26-án két kaukázusi nő testét találták meg. Mindkettő teljesen fel volt öltöztetve, de a cipőjük hiányzott. Egyikük a 31 éves Laurel A. Wason, a másik pedig a 39 éves Shawn A. McClenahan volt. Mindkettő fején három műanyag zacskó volt és halálukat lövés okozta. Valószínűleg őket is máshol ölték meg, és haláluk után vitték egy másik helyre. Szemtanúk szerint az egyik nő fekete a másik pedig egy kék kabátot viselt, de ezeket sem találták meg a helyszínen.
1998. február 28-án újabb fehér nő testére bukkantak. A 41 éves Sunny G. Oster prostituált volt az. Nem volt meztelen, cipőit is megtalálták nem messze a testétől. Fején zacskó volt és lelőtték. 1997. november 1-én látták őt utoljára élve.
Április 1-én a 34 éves Linda M. Maybin testére bukkantak rá. Nála is ugyanazok a nyomok voltak felfedezhetőek, akár a többinél. 1997. november 29-én jelentették be eltűnését.
Július 7-én került elő Michelyn J. Derning, október 13-án pedig a 35 éves Connie L. Ellis. Ez utóbbi helyszínén találtak egy 9 mm-es golyót, de később kiderült, hogy az nem a gyilkos, hanem Ellis fegyveréből származik. Ám a fegyvert nem találták meg.

1998. november 10-én a rendőrök felfigyeltek egy férfire, aki egy ezüstszínű, washingtoni rendszámú Honda Civicet vezetett, és éppen egy ismert prostituáltat vett fel. Az autó vezetőjeként Robert Lee Yatest azonosították. Immár másodszor találkoztak a rendőrök Yates nevével. Amikor beszélt a rendőrökkel azt állította, hogy a prostituált Jennifer Robinson apja küldte őt ide, hogy vigye haza a lányát. A nő egyike volt a szerencséseknek, akik túlélték Yatest.
A nyomozók felfigyeltek egy jelentésre, amit 1998. augusztus 1-én készítettek a 30 éves Christine L. Smith-el. A nő azt állította, hogy amikor prostituáltként dolgozott egy férfi kirabolta és erőszakosan viselkedett vele. A férfi felvette őt egy 70-es évek beli fekete kisteherautóval, aminek az utasülés felőli oldala narancsságra volt. A vezető egy 50 év körüli fehér férfi volt, közepes testalkattal. Először nem is tűnt idegesnek és alkoholt sem érzett rajta. Christine megkérdezte a férfitől, hogy ugye nem ő a „pszicho-gyilkos”. A férfi azt felelte, hogy nem, öt gyereke van és sosem tenne ilyesmit. Ezután elmentek egy elhagyatottabb parkolóba, ahol a férfi 40 dollárt fizetett a nőnek orális szexért. Kb. 5-7 perc után a férfinek még mindig nem volt erekciója és ekkor valamivel leütötte Christinet, aki majdnem eszméletét vesztette. Végül a nő megmenekült. Elment egy kórházba azután a rendőrségre, ahol elmondta, mi történt.
A nyomozók egyre inkább biztosak voltak abban, hogy Yates lesz az ő emberük. Illett rá a Smith által megadott leírás, fehér Corvettet és Honda Civicet vezetett, és mint kiderült a Washingtoni Nemzeti Gárda tagja volt, helikopter pilótaként dolgozott.
1999. szeptember 14-én meglátogatták Yatest a nyomozók, de az nem tartózkodott otthon, így egy üzenetet hagytak neki, hogy jelenjen meg a rendőrségen. Ő ennek még aznap eleget is tett.
Yatesnek rendes élete volt, négy lány és egy fiú apja volt. Whidbey Islandot nőtt fel, anyja meghalt, amikor ő gimnáziumba járt. Körülbelül hat éves korában molesztálta őt egy szomszéd fiú. A gimnázium után egyetemre jelentkezett, de két év után kibukott. Nem sokkal később feleségül vett egy lányt, Lindát, és pilótaként kezdett el dolgozni.
Kikérdezték Yates feleségét is, aki elmondta, hogy férje sokszor az éjszaka közepén jött haza, és egyszer vérfoltokat talált a kisteherautóban. Erre Yates azt mondta, hogy elütött egy kutyát, és az vérezte össze az autót.
Kikérdezték Jennifert is, de az elmondta, hogy nem igaz az, hogy Yates az apjához vitte őt, mellesleg az apja nem is lakik a környéken. Most hogy kiderült Yates hazudott, még erősebb lett a gyanú, hogy ő a gyilkos. Kapcsolatba léptek azzal az emberrel is aki megvette Yates Corvette-jét 1998. májusában. A nő beleegyezett, hogy a nyomozók átkutassák a kocsit, aminek során elég sok szövetszálat találtak, amit elküldtek kivizsgálni. Ezek a szövetek megegyeztek sok más helyszínen találtakéval. Ekkor már nem kételkedtek benne, hogy Yates a gyilkos.
2000. április 18-án Yatest letartóztatták Jennifer Joseph gyilkosságának a vádjával. Vér és spermavizsgálatot csináltattak, ezek megegyeztek a Scott, Johnson, Wason, McClenahan, Mercer, Oster, Maybin és Derning meggyilkolásának helyszínén begyűjtött mintákkal. Yates lakását is átkutatták, ahol megtaláltak néhány dolgot, ami az áldozatoké volt. Ujjlenyomatot is vettek, ami szintén megegyezett az egyik áldozaton lévő ujjlenyomattal.
Yatest 18 nő, vagy talán több meggyilkolásával gyanúsították, és a halálbüntetés lehetősége sem volt kizárt.
Mielőtt az ítéletet kihirdették volna, Yates elmondta, hogy lelkiismeret furdalás gyötri tettei miatt.
Yatest 408 év börtönre ítélték.