"...mert ami értelmet ad az életnek, értelmet ad a halálnak is..."

Mérlegeltem, mi volt, s mi lesz és úgy láttam, mindegy mi vár: egyensúlyban tartja üres életem egy üres halál...

Az élet maga egy álom, melyből felébredve a halállal nézel szembe!!

"Az tesz minket sebezhetővé, hogy nem fogjuk fel: van rosszabb a halálnál..."

A halál nem lehet olyan rossz dolog, még senki nem jött vissza panaszkodni.

A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él.

Az élők csupán vakációzó halottak.

Bocs, hogy élek. Többet nem fordul elő!

Élni segít, aki halni tanít.

Élő embernek is lehet holt lelke.

Ha a természetes ételek valóban olyan egészségesek, akkor hogy lehet, hogy az emberek 70%-a természetes halállal hal meg?

Ha megéred a százat, akkor megúsztad. Nagyon kevesen halnak meg száz éves kor felett.

Mindenki a mennyországba akar kerülni, de igazából senkinek sem akaródzik meghalnia!

Minél előbb meghalsz, annál tovább leszel halott.

Ne feledd el, sírva jöttél a világra, s körülötted mindenki mosolygott. Úgy kell élned, hogy mosolyogva menjél a másvilágra, s körülötted mindenki sírjon...

Vajon van élet a halál előtt?

Reggel megismerni az igazságot és este meghalni. (Konfu-Ce)

Akik napi programjukból ki tudják iktatni a halál lehetőségét, azok az optimisták. (Arkagyij Sztrugackij)

Az életet nem lehet élve megúszni. (Ismeretlen)

"Gyöngeségünk a test gonoszságában lakik, éa azokban a földi részekben, amelyeket elemészt a halál. Maga a test nem gonosz, de benne van a gonoszság. Ez okozza a félemet és a vágyat, a bánatot és az örömet." - Vergilius

A halál nem választ el,csak a szeretet.

...ha hatalmamban lett volna, hogy ne szülessek meg, bizonyára nem vállaltam volna az életet ilyen nevetséges feltételekkel. De még hatalmamban áll meghalni..

"Felkelsz, és arcodra egy mosolyt festesz, ez is kell a mindennapos jelmezedhez, milyen szép vagy... Újra játszol, újra élsz, magányodról nem beszélsz, hangok hívnak, visszatérsz, nem szeretsz és nem remélsz... Ugye nem félsz??".

"Itt ül az idő a nyakamon, kifogy az út a lábam alól; akkor is megyek, ha nem akarok, ha nem kísér senki utamon. Arcom mossa eső és szárítja a szél; az ember mindig jobbat remél. Porból lettem, s porrá leszek; félek, hogy a ködbe veszek. "

"Meghaltál bennem és én is meghaltam. Úgy ringok Isten és Közted mint törött hintaló. Egész belefáradtam már, de így a jó."

"Meredek út amelyen haladok, vért izzadok, de mégis dalolok. Talpam alatt hegyes kavicsok gyötörnek amíg bírom addig ballagok"

Sírok egy mosolytól, a komorságot keresem..fáj egy szó, egy tett, meghalok az élettől, hiszen a halált keresem.

Én vagyok a szelíd őszi eső

Ne állj zokogva síromnál;
Nem vagyok ott.
Nem alszom.
De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.
Én vagyok a gyémánt csillogás a havon.
Én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső.
Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,
Ott vagyok minden hangban veled,
A csendesen köröző madár szavában, de én
vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában.
Ne állj hát zokogva síromnál;
Nem vagyok ott.
Nem haltam meg.

"Minden jónak vége szakad egyszer, ez ellen nincs sajnos gyógyszer, de ha már menni kell, menjünk el szépen, mint egy hullócsillag, lángolva az égen..."

"Sok ellenséged van ezen a világon... Hát még a másikon!"

"Olyan szép és nyugodt minden, Szinte elfelejtem már, Holnap mesze járok innen test nélkül az égen át . . ."

"Szeretnék megszületni, szemedben könnycsepp lenni, Arcodon végigfolyni, Ajkadon meghalni..."

"Az égre nézek, s hullócsillagok záporában könnycseppek gördülnek végig az arcomon. A kívánság temérdek; Téged szeretnélek, de félek, elveszítenélek!"

"Megszületett, virágozz, Eltemették, kimászott"

Sokszor a lélek ura a létnek, sokszor a szív parancsol az észnek. Sokszor fáj a szív és sokszor a lélek, sokszor mindkettő, s ez az élet!!

A halál mindenkire rámosolyog.. Az ember nem tehet mást, mint visszamosolyog..

„Belemárthatsz egy kést egy emberbe,majd kihúzhatod azt,a seb úgy is megmarad”