Csak egy szót szólt, s én átírtam mindent;

Megkapta rögtön amire vágyott.

Szerelmünkben mindaddig hittem,

Míg poros könyvként a sarokba vágott.

Mikor olvasás közben elszunnyadt néha

És ébredve nem tudta hol is tart éppen,

Nem záródtam be előtte, még ha

Belém is tépett idegességében.

Gyűrött lapjaimon neki szóló szavak

Próbálták figyelmét felém fordítani.

Most csupán pár üres betű maradt;

Csonkán nem tudnak ordítani.

Meggyötört papírlapok hullanak a földre.

Mi érték volt, mind a szemétbe merül.

De keze maga ellen szorul majd ökölbe,

Ha pillantása az utolsó szóra kerül.