Átkozom az embert aki elvett tőlem. Átkozom az istent hogy mert ez tette velem. Átkozom az ördögöt mert nem vitte még el. Átkozom a földet mert nem reng meg alatta. Átkozom az eget mert nem szakadt rá ma. Átkozom a szelet mert nem fújta még messze. Átkozom a napot mert nem égette még meg. Áktozom a holdat hogy nem gurult a fejére. Átkozom a szavakat mert hamisan szólnak. Átkozom a holnapot mert úgyis rávirrad. Átkozom az ételt hogy nem fullad meg tőle. Átkozom az italt mert nem szárad ki tőle. Átkozom az érzeseket mert csak fájni tudnak. Átkozom az emlékeket, mert csak rosszat hoznak. Átkozom az embereket, mert neki ma is hisznek. Átkozlak téged is mert elhagytál ÉRTE!
....
.....
“Ez a kor mintha már csak élni akarna, szerep és küldetés nélkül. Én azt hiszem, így nem lehet élni.” (Márai Sándor)