Olyan mintha végtelen sötétség venne körül
Reszketek és fáj a szívem legbelül,
Nem látok semmit, körül vesz a sötét,
Nem tudom hová meneküljek, félek itt a vég,
De nem akarom, még nem, nem akarok egyedül meghalni,
Ameddig csak lehet ki kell tartani,
Nem veszhetek el, reménykednem kell,
Talán jön valaki és észrevesz itt lent,
Segítségért kell kiáltanom, hátha meghallják,
Vagy fényt kell találnom, azt biztos meglátják,
Gyufát kell találnom, vagy gyertyát, egy kicsike fényt,
Ez a fény jelenti számomra a reményt,
De nem találok sehol, magamra maradtam,
Egyedül a falak közt, lehet túl korán feladtam,
Könyörögnék, de már fölösleges, magam vagyok,
Pedig még nem volt időm megismerni azt amit itt hagyok,
Nem voltam még elég időt együtt szerelmemmel,
Nem voltam már elég rég kirándulni testvéremmel,
Annyi dolog vár még rám, mégis itt vagyok egyedül,
Tudom hogy odafent egy angyal értem hegedül,
Lehet talán mégis elkéne mennem,
Hisz a sors dönti el, mikor mit kell tennem,
Itt maradok hát, a sötét falak közt, hol egyedül ülök,
S érzem, hogy a sötétségtől és félelemtől szédülök