A vámpír, a vérfarkas, megaSelene (wiedemann) | 2006. május 03., 13:42 Talán nincs benne annyi szufla és annyi fordulat, mint elődjében, mégis lazán lekörözi műfajbéli vetélytársait. Az Underworld: Evolution alkotóit az helyezi a többiek fölé, hogy csak annyi bosszút és brutalitást engedélyeznek maguknak, amennyit az ősinek mondott vámpír-vérfarkas viszály indokol. Következésképp a mészárlás nem válik öncélúvá, mint pl. a Sin City-ben, vagy napjaink egyik mélypontjában, a Motel című horrorban. Persze, aki alapjaiban utasítja el a műfajt, nem fog felüdülést találni az Underworld 2-ben sem. A vámpír és a vérfarkas léttel azonosulni kétségkívül nem könnyű, bár hozzáteszem, nem igényel sokkal nagyobb bravúrt, mint droiddá vagy buckalakóvá változni képzeletben cirka két órára. Selene, Marcus, Michael és a többiek pont olyan hittel és meggyőződéssel küzdenek fajuk fennmaradásáért, mint mondjuk Amidala száműzetésbe taszított alattvalói szabadságukért. Tulajdonképpen csak a kulissza más, s a távolban felsejlő vízió sötétebb. A figurák félelmetesek, rondák, szemvillanás alatt új alakot képesek ölteni, s meglepően felkészültek vészhelyzetekben is: nincs az a gyors reagálású dandár, amely felvehetné velük a versenyt. A napfény ritka vendég küzdőterükön és akkor is csak a baj van vele. Mindennek ellenére nem támad az embernek az az érzése, hogy szemükön át a pokol fenekére néz. A vámpírok lényéhez tapadt méltóság egy percre sem sérül, míg a vérfarkasok egy jóval alantasabb, de nem lebecsülendő fajként jelennek meg a vásznon. (A film logikája szerint egyébként a kettő valójában egy tőről fakad.) És, ami a legszebb, az adu ász mégiscsak a gyöngébbnek tűnő ember, és nem csak esztétikai értelemben. A filmnek kimondottan jót tesz, hogy szinte ugyanaz az alkotógárda készítette, mint a 2003-ban bemutatott Underworld-öt. Len Wiseman rendezővel az élen ügyeltek arra, hogy ne térjenek le az eredeti csapásról sem a történetvezetés, sem a látvány tekintetében. Változatlan a szemszög is, hisz a vámpír-vérfarkas viszály egyes epizódjai Selene (Kate Beckinsale) élettörténetére vetítve nyerik el valódi létjogosultságukat. A több mint hatszáz éves háború korábban csak sejtetett mozgatórugóira most fény derül. 1202-be röpít kezdésnek az idő kereke: minden vámpírok ősatyja, Marcus (Tony Curran) és ikertestvére William (Brian Steele), az első vérfarkas küzd meg egymással a rezzenéstelen arckifejezéssel szemlélődő Görög Zita szeme láttára, aki az akkor még élő Améliát jeleníti meg. Kiderül, hogy az ikreket Viktor árulta el, s elzárta őket egymástól örökre. Évszázadok múltán azután éppen Viktor vére teszi lehetővé, hogy Marcus szárnyas hibridként újra életre keljen, s felülírja az eredeti tervet. Itt kapcsolódik Selene a történetbe, aki – ahogy a filmben is fogalmaz – élő térkép lehet Marcus számára testvére felkutatásában. Selene-t a szintén nem fajtiszta Michael segíti, akinek gondjai akadnak a vérrel, mint táplálékkal, s néhány magyar rendőrrel, akik egy nagyon faramucira sikeredett, magyar nyelvű tévés híradásból értesülnek arról, hogy a körözött személy éppen körükben van. Ez egyébként a film leggyengébb pontja, hisz arról tanúskodik, hogy Len Wiseman-ék nagyon elnézték a térképet, csúnyán összemosták Erdélyt és Magyarországot. Ez persze, tudjuk, rajtunk kívül senkinek sem fáj. Az új epizód cselekménye lineáris és egy kicsit kevésnek bizonyul a 105 percre. Len Wiseman az alapokig ás le és egyetlen nagy hajszára redukálja a történetet. Döbbenetesen gyors flash-back sorozatokkal teremti meg a kapcsolatot az eredeti filmmel, ám ez pusztán azokon segít, akik már „képben” vannak. Nem fűzi szorosabbra a Selene és Michael közti szerelmi szálat, pontosabban a beiktatott szex jelenet egy cseppet sem lényegíti át a kettejük közt kialakult vonzalmat. A véresen komoly settinget ezúttal nem a hard rock erősíti fel. Wiseman most a tradicionális megoldást választotta, s a horror műfaj egyik klasszikus zeneszerzőjét, Marco Beltramit kérte fel a közreműködésre. A mester nem is nagyon hibázik, bár munkájából épp az a frissesség hiányzik, ami a rock esetében kézenfekvő. A kékesszürke tónusú, lenyűgöző látvány minden részletében igazodik az első részhez. A bravúr nem mindennapi, már csak azért sem, mert a kamerát, nem az első epizód operatőre kezelte. Underworld: Evolution (Underworld: Evolution) – Színes, amerikai fantasy, horror, akció, 2006 Szereplők: Kate Beckinsale, Scott Speedman, Tony Curran, Derek Jacobi, Bill Nighy, Steven Mackintosh, Shane Brolly, Brian Steele, Görög Zita Rendező: Len Wiseman Forgatókönyvíró: Danny McBride Eredeti történet: Len Wiseman Operatőr: Simon Duggan Vágó: Nicolas De Toth A film hivatalos honlapja: http://www.sonypictures.com/movies/underworldevolution/ Zene: Marco Beltrami Játékidő: 105 perc