Szerelem

Oly gyönyörű ez az este!
Kezed fogom az enyémbe...
Kinyílik egy titkos ajtó:
A szerelem csak ágyban a jó.

Ott fekszünk már mind a ketten,
Anyaszülten, meztelenen,
De mégsem vagyunk egymáséi,
És elkezd végre derengeni...

Még hiányzik egy kis apróság,
Valami kis bolondosság...
Nekem van egy jó ötletem,
Te feküdj csak a helyeden!

Indulhat a gyönyör-menet?
Kell az utolsó vérkenet?
Közelséged nekem oly izgató...
De megvan a penge és az altató!

Egy folt vér a faladon...
Nedves, forró az arcodon;
Megállíthatatlanul folyik,
A végzet színe mindent elborít.

Isteni jel! oly gyönyörű...
De most - most nálad a köszörű!
Tedd meg, amit meg kell tenned:
Élezd csak szépen körmeidet!

Puffadt ujjaid belém szúrnak,
S én átadom magamat a vágynak:
Imádlak! Drágám, én szeretlek!
Mondj hát búcsút két kezednek!

Üvöltve nyögtem lábszáramért,
Mikor fejszéd hozzája ért;
És a törött csontdarabok
Tüdőd mélyén hibátlanok.

S a vérző sebhely - szemed helye:
Gombostűkkel szórtam tele.
Érezd, mit én! csináld magad!
Kis csomókban tépkedd hajad!

Így vagy szép, én így imádom;
Te vagy minden, a kis világom!
Dagadt hasad véres, remeg,
Hisz kiömlöttek már a belek.

S most e belekkel elborítom
Saját, összemocskolt arcom...
És élvezek, és élvezem,
Ahogy beléd váj a kezem!

Már szemem is árválkodik,
A Te gerinceden folyik.
Csendes, nyugodt most a világ,
Vágjuk hát fel egymás hátát!

Kéz a kézben, száj a szájra!
Pengéket a szájpadlásra!
És e csókkal egybeforrunk...
Szerelmünkben elpusztulunk.

Oly gyönyörű ez az este!
Nem emlékszünk majd reggelre
A vérfoltra a faladon,
A pengékre a torkunkon.