A férfi sosem volt egy áldott természet de most jócskán kitett, hogy feldühitette pokoli szomszédját... aki azon pillanatban átkot szórt rá... a férfi erre rá sem hederített... de mikor leszállt az éj és elment aludni, egy szörnyűséges dallam szállt a fülébe... mely gyorsan táncra perdítette... a mulatozás reggelig tartott ami alól egyszer sem tudott felkellni... a reggeli ébredés hangos üvöltéssel kezdődött véres lábát látva az,elkoptatott csontvég örökre tolószékbe könyrítette...
....
.....
“Ez a kor mintha már csak élni akarna, szerep és küldetés nélkül. Én azt hiszem, így nem lehet élni.” (Márai Sándor)