Hazám, a sötétség     Sötét van, az utca kihalt, Az emberek zsongása is elhalt. Vérem lüktető ereimben forrón pezseg, Hangosan hallom szívveréseimet.   Hirtelen egy sikoly szakítja meg a csendet, De tudom, hogy rajta már nem segíthetek. A sötétség szellemei elrabolták, Lelkét megkaparintották.   Menekülj, ha neked e sors nem tetszik, Mert sosem tudni, ki a következő itt… De én maradok, ez a hazám. Itt nem hallatszik a segélykiáltás.   Nem is próbálkozom, Mert nem is sikerülhet, Itt a sötétség az Úr és sosem kegyelmez.   Mindenki marad és elviseli, A sötétséget, az Urát, és borzasztó kegyetlenkedéseit