Temető

Sötét temető,

Nyirkos fű.

Szellemek hada,

A sírok közt halad,

Halottak szava,

Zeng a sírok alatt.

Nyughatatlan lelkek,

Szenvedő kísértetek.

Szél fú,

Bánat és bú,

Szellő rezzen.

Nyírfa ága reccsen,

Hajladozik a szélben,

A törött ág.

Itt mindenki átérzi szíved bánatát,

Szánalmas arcod, ha könnyed mosná,

Könnyed a földre csepegne némán,

Sírok, árkok,

Halottak otthona,

Szívná magába.

Bús lelkek sora,

Magányos holtak,

Nyers húsa.

Oszló tetemek csupán,

Melyekben érzelmek tombolnak.

Lelkek,

Kiket már nem az élők közé sorolnak.

Kitaszítottak