Egy XV. századból származó kéziratra bukkantak Svájcban, amely a román herceg, Vlad Tepes, a mitikus Drakula rémséges tetteit beszéli el. A kutatók szerint a hétoldalas könyvecske az egyik legrégebbi olyan szöveg, amely az 1430-ban született és 1476-ban meghalt herceg életének részleteiről számol be.
A dokumentum Svájc északkeleti részén, St. Gallen apátságának híres könyvtárából került elő, ahol feltehetően már évszázadok óta megbújt. 1820-ban egyszer már ráakadtak, de később a feledés homályába merült. Karl Schmucki, a könyvtár tudományos munkatársa fedezte fel újra a kéziratot akkoriban, amikor a Havasalföld kétes hírű előkelőségéről szóló új könyvét írta. A szöveget 1460 és 1470 között jegyezte fel két szerzetes, akiknek sikerült megszökniük Vlad Tepes karmaiból. Az őrült herceg őket is karóba akarta húzatni, ami egyébként „kedves” foglalatosságai közé tartozott.
A drakula szó románul démont jelent, s a rém még az apjától örökölte ezt a nevet. Uralma alatt, 1456 és 1462 között a herceg állítólag több ezer embert gyötört halálra. A St. Gallen-i kézirat többek között elbeszéli, miként ejtett foglyul háromszáz cigányt, akik közül hármat megsüttetett, a többieknek pedig meg kellett enniük a szerencsétleneket.
Az erdélyi vérszívó mítoszát egy ír regényíró, Bram Stoker teremtette meg a XIX. században, amikor megjelentette Drakula című könyvét.
A most előkerült kéziratot – több más dokumentummal együtt – még ezen a nyáron kiállítják St. Gallenban.